Tracy és Michael gyermekkoruk óta barátok voltak. Együtt cseperedtek fel, együtt vettek részt az összes lehetséges csínytevésben, együtt vállalták a felelősséget, ha rajtakapták őket, hogy megint valami rosszaságon törik a fejüket. Igazi barátság volt az övék, melyek csak ritkán köttetnek. Ám ahogy az évek múltak, Tracyből bájos, elbűvölő bakfis, Mike-ból pedig igazi, vérbeli tinédzser vált. Az idő vasfoga azonban nem kezdte ki barátságukat, sőt, inkább elmélyítette érzéseiket. Tracy-t megcsapta a szerelem a szele, mindent rózsaszínben látott, imádott választottjának minden szavát leste. Csakhogy szerelme nem talált viszonzásra, hiszen soha nem mondta el Mike-nak hogyan érez iránta, a fiú csupán annyit vett észre, hogy ha beszélgettek, Tracy arcán mindig megjelent az az édes kis pír, amibe később beleszeretett... Az egyetem befejeztével Michael még mindig azon tépelődött, hogyan is vallhatná meg szerelmének érzéseit, hiszen nem akarta elveszíteni legjobb barátját, de abban sem volt biztos, hogy Tracy ugyanígy érez iránta. Egy nap összefutottak a városban. A fiatal, vonzó nő egy kisbabát tartott a kezében. A gyermekét. Ugyanis az egyetemen találkozott élete szerelmével, akivel boldogan éltek. Michael sajnálta, hogy nem az ő gyermekét tartja karjában a lány és nem őt várja esténként haza meleg vacsorával és takaros otthonnal. Mégis örült annak, hogy boldognak látta Tracy-t. Ahogy az évek teltek, Michael is megnősült és gyermekei születtek és továbbra is tartotta a kapcsolatot a régi, gyermekkori barátaival. Egy valakivel azonban megszakadt a kapcsolata, ki tudja, miért... Biztosan az idő. Mégis a mai napig ha eszébe jut az a kedves lány, akit úgy imádott, de félt bevallani érzéseit, egy kérdés ötlik fel benne: mi lett volna ha? És valahol él egy lány, aki magában ugyanezt a kérdést teszi fel. Mi lett volna, ha időben bevallják, mit éreznek? Ha elég bátrak ahhoz, hogy megtegyék? Egészen más életük lenne. Mert mindketten tudják, hogy megtalálták az igazit. Még gyermekkorukban.
Nos, egy kis kommentár ehhez a bejegyzéshez, ha már senki nem hajlandó írni...:P A történetből mindenki leszűrheti a tanulságot. Ne fussunk el egymás mellett, mert nem tudhatjuk, hogy mi történne, ha... A többit pedig rátok bízom.;)
