Sziasztok!

Talán szokatlan lehet, hogy most milyen gyakran írok, de valahogy most megszállt az ihlet és égető vágyat éreztem, hogy a megszületett művemet Veletek is megoszthassam. A mai napom sajnos nagyon rossz volt, több okból is, szóval most nem vagyok nagyon a topon, ami a hangulatomat illeti, de most nemcsak egy szomorú verset szeretnék publikálni, hanem megfűszereznem egy kis érzelemmel, olyat még úgysem tettem közé kis oldalamon. Remélem, elnyeri tetszésteket, várom a visszajelzéseket!:)

Hol vagy?

Álmomból felriadva, verítékben úszva riadtan bámulom a sötétséget,

A szekrény árnyékában, a tükör fényében, mindenhol Téged kereslek.

Körülnézek, gyomrom összerándul, nem talállak sehol,

Hova kerültem? Mi ez a hely Nélküled? Talán a Pokol?

Némán-sikítva rázkódom a rám szakadt fájdalomtól,

Nem akarok mást, csak felébredni ebből a rossz álomból!

Egyre csak azt kérdezem, hol vagy, miért nem vagy itt velem?

Miért nem szorítasz magadhoz, miért nem fogod a kezem?

Ahogy a holdsugár bevilágít az ablakon, világossá válik minden:

Nyugtatók, zsebkendők mindenütt, s egy fekete ruha a széken.

A következő percben újra érzem könnyeim sós ízét,

Nem látok már semmit, folyton csak ismételgetem: miért?

Sötét hangon újra kezdek zokogni,

Haragszom. Mert elmentél. És érzem, hiányodba bele fogok halni.