Sziasztok Kedves Egybegyűlt Publikumom!
Ismételten eltelt egy rövidebb időszak anélkül, hogy megörvendeztettelek volna Benneteket egy kis írással, verssel, bármivel. Sajnálom, hogy így alakult, de nem éreztem, hogy megszállt volna az ihlet és nem akartam egy erőltetett publikációval elétek állni, az nem lett volna semmire jó. Most viszont megint elkapott a hév, megszállt az ihlet, szóval cselekednem kellett, azonnal elraktároztam a frappáns kis sorokat és strófákat az agyamban, hogy majd leírhassam Nektek és érdeklődve fogadhassátok. :) Ami a mindennapjaimat illeti, élvezem a gyönyörű tavaszi idő beköszöntét, próbálom tartalmasan eltölteni a napokat és heteket, mert hihetetlen, milyen gyorsan rohan az idő! Erre buzdítalak Titeket is: használjátok ki minden egyes percet és ne halogassatok semmit, mert olyan rövid az élet! Nem akarok semmit mondani a most következő versemről, egyszerűen csak annyit, hogy fogadjátok szeretettel, remélem, tetszeni fog! ;)
Élek
Bolyhos bárányfelhők úszkálnak lustán a tengerkék égen,
A napfényes tavaszban, töprengve, elmélázva sétálok éppen.
A madarak éneke, a friss és buja zsongás fülbemászó dallama rabul ejt,
Örömtáncot jár lelkem, testem minden porcikája, az összes apró, végtelen sejt.
De a szél hirtelen feltámad, a levelek bolondosan zizzennek össze előttem,
De hisz alig egy perce még minden vidám volt, csendes és felhőtlen!
A madarak riadtan reppennek fel, boldog daluknak azonnal vége szakad,
Ám a sietős léptek között nyugodtan, óvatosan bandukoló csupán egy akad,
Aki tudja, ha elcsendesedik a haragos szél, újra kisüt a melengető Nap!
Fura nyugalom és kellemes érzés jár át, egy mosoly suhan át az arcomon,
Érzem, hogy élek és már nem rémiszt meg, mit hoz a holnapom.
