Hangosan kiáltok, torkomon mégsem jön ki egy szó sem,
Mi történt az emberekkel? Mi történik velem?
Miért nem hallja meg senki kétségbeesett sikolyom?
Miért nem figyel rám senki, ha könnyes az arcom?
Az utcán lehajtott fővel járok,
S közben azon gondolkodom: az élettől vajon mit várhatok?
Hol van az a hely, ahol boldog lehetek?
Hol van Ő, akivel egy életet leélhetek?
Választ nem kapok, megőrjít a várakozás,
Miért, Istenem, miért nem lehetek valaki más?
Na, ez a most publikált vers kicsit drámaira sikeredett, de remekül tükrözi a jelenlegi lelki állapotomat.:)Egyelőre ennyi, ígérem, a jövőben megpróbálok gyakrabban jelentkezni!:)
