Sziasztok Kedves Hű Olvasóim!:)
Ma reggel arra ébredtem, hogy szívesen megörvendeztetnélek Titeket egy új verssel vagy írással, legyen annak műfaji besorolása bármi. Remélem, Nektek is tetszeni fog majd, ha elkészül és publikálom és továbbra is aranyos kommentekkel boldogítjátok szerény kis életem. :) Bár mostanában ér jó is meg rossz is (azért a többség a jó), elég boldognak érzem magam és úgy érzem, ezt másokkal is meg kell osztanom, mert ráfér erre a világra, hogy végre egy kicsit boldog és gondtalan legyen. De tényleg, egészen újszerű érzés ez, pár éve még nem is gondoltam, hogy ilyen létezik. Sok minden változott az elmúlt időben, de egyáltalán nem bánom, sőt. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy nyisson az embertársai felé, néha lazítson egy kicsit és idézze fel magában a régi, szép emlékeket, mert ezeknél nincs szívet melengetőbb. Nos, akkor lássuk a medvét, hogy is fogadjátok újonnan szerzett költeményem!:)Jó szórakozást hozzá és ígérem, hamarost újból jelentkezem, hisz közeledik a karácsony is, az pedig nem múlhat el valami kedves, aranyos vagy épp vicces kis vers vagy történet nélkül!;)
Mindennapok
Korán reggel kivet az ágy, a félhomályban botorkálok álmosan,
Az autók tülkölnek: kezd beindulni az élet a városban.
Lassan keverem a kávét, közben is csak Rád gondolok,
S átszalad egy-egy kósza mosoly a gyűrött arcomon.
Nem ábrándozhatok sokáig, fogy az időm, mindjárt elkések,
De mindenhova magammal viszlek, lelkemben kavarognak az érzések.
Kilépek az ajtón, most tűnik csak fel, milyen szép is a reggel,
Eddig nem is vettem észre, milyen csodás, ha egy madár énekel.
Mindjárt megszokom az újbóli mókuskereket, a korai forgalmat,
Már meg sem hallom, ahogy az emberek mérgesen bosszankodnak.
Csak bámulnak rám furán, mi bajom lehet, mitől vagyok ilyen boldog,
Hisz reggel, a mai világban ez annyira szokatlan dolog!
Csak mosolygok rajtuk, de titokban legördül egy könnycseppem,
Azt hiszem, ha egy picivel jobban szeretnék, beleszakadna a szívem.
