Az alábbi vershez nem fűznék semmi mondandót, remélem, tetszeni fog, jó szórakozást hozzá!:)
Ketten
Fekete hálóját ránk bontotta az éjszaka már,
Az égen ezernyi csillag ragyog, s a hatalmas Hold jár.
A fényeket fürkészve a fűben fekszünk egymás mellett,
És a sötét égboltot kutatjuk a fejünk felett.
Néha felkiáltunk, aztán hangosan kacagunk,
Nem hallhatja senki, hisz csak ketten vagyunk.
De hirtelen megfogod a kezem, s megszorítod,
Ujjainkat összekulcsolod és tenyerem a tiédbe igazítod.
Szorítással felelek rá, szemedbe nézek és vidáman nevetünk:
Azt hiszem, így érez a szív, ha valakit igazán szeretünk.
