Sziasztok!
Kicsit megint több idő telt el az utolsó bejegyzésem óta, mint terveztem, de igyekszem most bepótolni a kihagyott egy hónapot. A mostani írásom kicsit rendhagyó lesz, ugyanis nem írtam még ilyen jellegű írást, nem is tudnám most pontosan bekategorizálni semmilyen műfajba. Csak abban reménykedem, hogy ezt is szeretettel fogadjátok és élvezettel olvassátok majd a sorokat. Jó szórakozást tehát az alábbi pár sorhoz! :)
Mindannyiunk életében vannak olyan napok, amik valamiért másabbak, mint a többi, átlagos nap. Lehet, hogy éppen esküvőnkre készülünk, lehet, hogy valami fontos kötelezettségnek kell eleget tennünk és még sorolhatnám. Van azonban egy nap, ami évről évre újra eljön és ekkor minden csak rólunk szól. Ez a szülinapunk. Habár sokan úgy vagyunk vele: bár ne is menne az idő, nem akarunk öregedni, be kell látnunk, hogy az időnek mégis jótékony szerepe van az életünkben. Ahogy a nagy bölcsek is mondják: "Az idő minden sebet begyógyít." Lehet, hogy közben rajzol az arcunkra néhány apró ráncot is, de ezekben a kis redőkben is csak az életünk történései vannak, amelyek megtörténtek velünk, amiket megéltünk. És minden apró élményből, emlékből, csalódásból csak épülünk és tanulunk. Azt tanuljuk, hogyan kell élni az életet.
Bevallom, kiskoromban nekem is csak az számított, milyen és mennyi ajándékot kapok, milyen ízű tortát kérjek, és hányan köszöntenek majd fel. Ahogy az ember komolyodik - bár nem akarok elhamarkodott és nagy szavakat használni -, sokkal inkább az válik fontossá, hogy ezt a különleges napot minőségi cselekedetekkel tölthesse ki és azokkal lehessen, akiket szeret. Ez sajnos nem mindig sikerül, de én azért igyekszem sok időt tölteni a családommal, barátokkal, azokkal, akik fontosak nekem, hisz - ahogy már írtam - olyan gyorsan repül az idő! Úgy emlékszem az általános iskolai éveimre, mintha tegnap lettek volna, a gimi is olyan közelinek tűnik, ehhez képest már a 25 felé közelítek... Annyi minden történt velem az életem során, amiért nem győzök elég hálás lenni! Nehogy azt gondolja most valaki, hogy egy rózsaszín vattacukorban éltem a mindennapjaimat, mert persze nekem is voltak rossz időszakaim, periódusaim és mindig találok valamit, amiért éppen panaszkodhatok vagy nyavalyoghatok, de hát ilyen az emberi természetünk. A szülinapunk azonban szerintem egy remek alkalom egyfajta számvetésre: arra, hol is tartunk most, mit értünk el az életünkben eddig.
Ahogy visszatekintek az elmúlt éveimre - a fiatalságomra, ha úgy tetszik -, egy boldog és harmonikus életet látok. Megvolt és megvan mindenem, amire csak szükségem lehet: család, barátok és hit. A családom és a barátaim támogatnak és mellettem állnak, segítenek, ha bajban vagyok és együtt megoldunk minden gondot. És hiszek önmagamban. Hiszem, hogy bármit elérhetünk, amit csak kitűzünk magunknak célként: a határ a csillagos ég! Mernünk kell, ha el akarunk valamit érni az életben, ha boldogok akarunk lenni! Közhelyesen és elcsépelten hangozhatnak ezek a dolgok, de különösen az utóbbi évek alatt jöttem rá, hogy a magunkba vetett hitnek varázsereje van. Olyan dolgokra is képesek vagyunk, amiről álmunkban sem gondoltuk volna, hogy elérhetjük. Nyilván én is követtem el hibákat, de ezeket el kell követnünk, hogy tanulhassunk belőle. Nem bánok semmit, mert mindenből lehet építkezni, alakulni és csak így tudunk változtatni. És ez a kulcs a boldog élethez! Azon leszek, hogy a következő egy évet úgy éljem le, hogy jövőre is egy ilyen évértékelő írást oszthassak meg Veletek. Ehhez 3 dolog szükséges: pozitív gondolkodás, szeretet és erő!
Azt kívánom, hogy a Ti életetek is ez a három erős dolog hassa át és élvezzetek minden pillanatot, ne halogassatok semmit holnapra! ;)
