Sziasztok!
Előre bocsájtom, hogy egy kissé szomorúbb hangvételű verssel készültem nektek, de mielőtt azt gondolnátok, bármi baj történt, mindenkit megnyugtatok: nagyon boldog vagyok és elégedett vagyok az életemmel. Szóval nem életrajzi ihletésű a következő költemény, csupán csak kipattant a fejemből és úgy gondoltam, leírom. :) És ha már olimpiai időszak van: hajrá magyarok és nagyon gratulálok a sikerekhez! :)
Vége
Szürkén révedek a napsütötte kék égre,
Egyetlen szó zakatol a fejemben: vége, vége.
Mit csináltam rosszul? Mit rontottam el?
Ez a kínzó fájdalom a szívemben mikor múlik el?
Csak emlékezni akarok, nem akarok felejteni,
Még akkor is, ha fáj, csak Veled akarok lenni.
Még érzem az illatod, az érintésed, hallom a hangod,
Ott vagyok a lelkedben, álmodom az álmod.
Az elmúlt idő nem volt más, csak csalfa álom?
Felébredek és szorító ölelésedből kibontakozom,
Háborgó lelkem felemészti a fájdalom,
S közben hagyom, hogy szívem millió apró darabra hulljon.
