Sziasztok!
Talán sokan most meghökkenve olvassák a következő sorokat, ugyanis elég meglepő dolog, hogy alig telt el pár nap az utolsó bejegyzés óta, én máris itt vagyok. Néha vannak az embernek olyan időszakai, mikor sokkal produktívabb és gyakrabban jutnak eszébe olyan gondolatok, amelyekről úgy gondolja, érdemes megosztani a kedves Hallgatósággal. Ha már a mai napon is írok Nektek, mindenképpen szeretném megragadni az alkalmat, hogy megemlékezzek az 1848-49-es forradalom eseményeiről. Fontos, hogy tudatában legyünk annak, mi is történt a múltban, mert annak hiányában nem alakíthatjuk, nem érthetjük a jövőnket. Habár több, mint 150 év eltelt már a márciusi események óta, úgy gondolom, még mindig van mit tanulnunk elődeinktől. De nem akarok ilyesfajta eszmefuttatásokba részletesebben belemenni, hiszen azért vagyok itt, hogy ismét írjak valamit, ami szórakoztat, elgondolkodtat, megmosolyogtat Titeket. Remélem, Mindenki megtalálja az oldalon a kedvére való műfajt és el tud mélyedni egy-egy publikációmban. :) Nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön, aminek jönnie kell! ;)
Szerelem
Van egy érzés, mely semmihez nem fogható,
Kifejezésére nincs ember alkotta, megfelelő szó.
Mikor egész nap csak mosolyognál, nyitott szemmel álmodsz,
Folyton egy név zakatol a fejedben, állandóan utána vágyódsz.
Éjjel is ébren forgolódsz, gyomrodban pillangók táncolnak örömittasan,
Ekkor álmodni is időpazarlás, hiszen a valóság sokkal boldogabb.
Nem hitted volna, hogy ilyen hevesen is tud dobogni a szíved,
De mikor meglátod Őt: minden kétséged szerte széled.
Azt kívánod, bár örökké ölelne, nem engedne el sohasem,
Ezt érezzük mindannyian, ha megperzsel a szerelem.
Utógondolatnak csak annyit írnék, hogy soha ne pazaroljatok el egyetlen napot sem az életetekből! Mindenki megérdemli a boldogságot. Szeressetek bátran és forrón és adjátok a szíveteket annak, aki tényleg megérdemli! ;)
